Hasad a fal. Néma lélegzettel szökök a világod elől. Miért szánakozok,miközben fikarcnyit sem foglalkozol velem? Azzal, hogy a jövőnk két külön partra szakadt.Esetlenül fogódzkodom beléd,és hiányzol. Pedig még el sem mentél.Szinte fújtogat a tudat, hogy elveszel a múltamban. Dühösen,és szétesve fordulok a jelenem árnyékába,s forralom a bosszút: magam ellen. A hibáim eltemetik a boldogságom apró csonkjait,és még csak észre sem veszem az apró festék darabokat,amik lehullottak a festményről.Virágos mező,zöldellő fűszálak mik széthasítva lapulnak a vidéki felszínen. Mondd,hiányozni fogok? Meddig létezhetek nélküled?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése