az a baj.

Az a baj, hogy boldog vagyok.Végtelenül az.Mégis hiányoznak a napok mikor megkellett keresnem magam,mikor félreálltam mások elől,mikor menekültem a sorsomtól. Minden percem megvan számlálva, minden mosolyt elraktározok,és minden könnycseppet elfeledek. Sosem éreztem még ilyet. Vágytam rá,és megkaptam, kapaszkodhatok abba, amiért imádkoztam eddig. Mégsem kapaszkodok,egyszerűen csak lebegek rajta,a gondolataimon. Minden álmom az volt,hogy valaki rakjon össze,ha szétesek. De hiába áll mellettem valaki,aki támogat, magamat kell megmentenem. Saját magam mellé kell állnom,csak én védhetem meg magam.
Ez nem boldogság.
Nem szenvedély.
Egyszerűen csak a biztonság. A bizalom. A kötődés.
És a vágyakozás,a változás felé.Újra és újra.

egyszer.

Sosem vallottam be neki. Eltemettem magamban,a legaljára,ahonnan bár néhányszor feltört,de napvilágot sosem láthatott. Könnyeket fakasztott belőlem,fájdalmat szított a szívemben,harca késztetett.
Féltem tőle. Épp ezért temettem a legelrejtettebb részembe.
Most pedig,ott is marad.Sosem lesz kimondva. Sosem tudja meg senki.
Az évek elteltével,egyszer csak megszűnik létezni,vagy legalábbis olyan mélyre kerül,ahonnan az ég világon senki nem szedheti elő. De ebben a pillanatban,lassanként előtör,folydogál,fojtogat,és szétszed.
Egyszer vége lesz. Egyszer.

#

Nem csalódhatsz folyton.Ezt az egyet nem engedheted meg magadnak,nem engedheted másoknak. Nem tehetik veled. A bosszú múlandó,fájdalmas, a megnyugvás pedig várat. Döntened kell a fogság és a szabadság között.És tenned is kell érte.

17.

Hogy miért tűrök el mindent,szó nélkül,panasz nélkül? Mert megszoktam, hogy az idegeneknek nem mesélek a bajokról,sem a barátaimnak,akik lassan azzá válnak. Folyton kérdezhetik, hogy mi van velem,mi zajlik bennem,de mosolygok,ez segít. Ez elrejti azt,amit csak én tudok megoldani.Amikor nem számíthatok másra,csak magamra..

mondd miért.

mondd miért vagy mindenhol ott? miért hiányzol mindenhonnan? változatlanul kereslek a szavakban,az érzésekben,noha csak az emlékeimben vagy igazán. gyere vissza. nélküled nem megy. kevés dologról mondok le,de a jövőmről érted megtenném.

Szeretnék szóban válaszolni arra,amit nem lehet szavakba önteni. Tudod mit? Hagyj csak szenvedni. Törd össze a szívem,taposs a szilánkokon,érezd ahogy félbevágja az önzőséged. Mert az egyetlen tulajdonság,ami belőled árad az a színtiszta makacsság. Fullánkok hasadnak ki belőled. Felnőhetnél már.

16.

nem mondhatnám,hogy azért érzem rosszul magam mert nincs senkim. sokkal inkább azért,mert nincs kinek bizonyítsak. hogy tudok több lenni,és értékesebb. nincs kinek megmutatni,hogy mi rejtőzik bennem,és hogy mennyire vagyok képes. ez a legnagyobb probléma.
noha az se túl jó,hogy reggel nem azért kelek fel, hogy azzal a 'valakivel' beszélgessek,hanem csak úgy,mert muszáj. nem azért sietek haza,mert vár rám,egy több órás beszélgetés,hanem mert muszáj.mert nem tehetek mást.
úgy irigylem azokat,akik úgy kelnek fel reggel, hogy : még egy reggel.hamarosan boldog leszek.
el sem tudom képzelni milyen lehet,mikor örömteli mosollyal várakozok. mikor nem két esélyes, hogy most jó-e vagy rossz lesz. hanem egyszerűen a zsigereimben érzem,hogy jó vár.és a végén be is bizonyosodik,hogy tényleg.erre vágynék leginkább.
hogy ne azért menjek előbb lefeküdni,mert unatkozok,ne azért olvassak mert unatkozok,hanem azért,hogy másban is örömöm lelhessem,nem csak egy bizonyos személyben.
abban az emberben,aki miatt felkelek,mosolyogva fekszem,reménykedek,várok,és akiről álmodozom. olyan életről,amiben mindketten benne vagyunk,és imádjuk egymást.
erre vágyom..