16.

nem mondhatnám,hogy azért érzem rosszul magam mert nincs senkim. sokkal inkább azért,mert nincs kinek bizonyítsak. hogy tudok több lenni,és értékesebb. nincs kinek megmutatni,hogy mi rejtőzik bennem,és hogy mennyire vagyok képes. ez a legnagyobb probléma.
noha az se túl jó,hogy reggel nem azért kelek fel, hogy azzal a 'valakivel' beszélgessek,hanem csak úgy,mert muszáj. nem azért sietek haza,mert vár rám,egy több órás beszélgetés,hanem mert muszáj.mert nem tehetek mást.
úgy irigylem azokat,akik úgy kelnek fel reggel, hogy : még egy reggel.hamarosan boldog leszek.
el sem tudom képzelni milyen lehet,mikor örömteli mosollyal várakozok. mikor nem két esélyes, hogy most jó-e vagy rossz lesz. hanem egyszerűen a zsigereimben érzem,hogy jó vár.és a végén be is bizonyosodik,hogy tényleg.erre vágynék leginkább.
hogy ne azért menjek előbb lefeküdni,mert unatkozok,ne azért olvassak mert unatkozok,hanem azért,hogy másban is örömöm lelhessem,nem csak egy bizonyos személyben.
abban az emberben,aki miatt felkelek,mosolyogva fekszem,reménykedek,várok,és akiről álmodozom. olyan életről,amiben mindketten benne vagyunk,és imádjuk egymást.
erre vágyom..

15.

- Hozhatnál egy csésze meleg kávét,miközben megvitatjuk,mennyit változtunk az évek során.
- Mintha a kávé vissza hozná a fiatalságunkat,igaz?
- Nem éppen. Inkább mintha elfedtetné az öregségünket.
A fiatalabb lány feltápászkodott a bézs árnyalatú virág mintás fotelből,és két bögre gőzölgő kávét cipelt be,majd a régi fa asztalkára helyezte őket.Szinte füstölt a barna ital,bár ez senkit sem hatott meg. Feltételezem,kicsit azért rettegtek,hogy elpárolog a frissítőjük.
- Jársz-e még templomba,kedveském?- szórakozzott hölgyként ismerték Lorettát,mindenki egy szeretni való,jóhiszemű asszonynak tartotta. Majdnem gy idős volt Sara kisasszonnyal,mégis esetenként fiatalabbként kezelte; kitudja miért.
- Néhányszor elmentem. Nincs sok időm ilyesmikre,a férjem és a gyerekek lefoglalják minden időmet. - meredt a kávéjára Sara.
Lassan,és bizonytalanul emelte el a csészét az asztalról. Belekortyolt,s arcán felcsillant Loretta asszony iménti szavainak hatása. Üdeség tükröződött gondterhelt arcán,ráncai pedig kisimultak.
- Édes kis gyermekek. - emelte fel gyengécske karját Loretta,majd ujjai közé fogta a gyermeket,és a szülőket ábrázoló fotót. Imádnivaló gyerekei voltak Sara kisasszonynak,s a férjének sem adathatott volna meg jobb sora. Gondos nő volt,mindent kimosott,megfőzött, mindenre gondviselt,amit akkoriban elvártak a nőktől.
- Mi is ilyenek voltunk. - mosolygott szelíden Sara.
A két hölgy kinézett az utcára nyíló ablakon. Autók sorjában gurultak el a kis kert előtt.A virágok álomszépen kihajtottak,akár egy mesekönyvben. Szívük megtelt boldogsággal,és hálával. Igen, még mindig itt vannak egymásnak. És mindig is itt lesznek.

14.

Az emberek sosem becsülik meg azt,amijük van. Sosem nyúlnak időben érte. Nem ezért veszítik el,inkább ezért nem kapják vissza.

13.*

Nem értem mi teszi olyan könnyűvé az embereknek,hogy ki-be sétáljanak az életemből..