7.

Erősen szorongatom a félig elszáradt szirmokat. A patak,ami akár én elveszett, most kiönt medréből. Haragosan kiszökik,és magyarázat nélkül tovább áll. Szokványos volt ez számomra. Gyakran törik meg a gát a korhadt fák alatt.Szikrázva söpör végig a féktelen vízesés. Honvágya van,még sincs otthona. Akár csak én.

Bizalom nélkül,csak egy eltelt év a szerelem. Egy soha nem múló zivatar,vagy egy kulcs nélküli zár. 

Hogyan is felejthetnél? Szeretetre szomjazva ereszted arcodra a fátylat. Szónokolhatnék a szépségről,vagy a füstről,még sem teszem. Elillan,akár egy darabka a szívemből. Horzsolja az emlékeim,az a tekintet ,ahogy felém nézel. Igen.. Honvágyam van. Mert melletted,minden valóságos. És én is az leszek.