nem mondhatnám,hogy azért érzem rosszul magam mert nincs senkim. sokkal inkább azért,mert nincs kinek bizonyítsak. hogy tudok több lenni,és értékesebb. nincs kinek megmutatni,hogy mi rejtőzik bennem,és hogy mennyire vagyok képes. ez a legnagyobb probléma.
noha az se túl jó,hogy reggel nem azért kelek fel, hogy azzal a 'valakivel' beszélgessek,hanem csak úgy,mert muszáj. nem azért sietek haza,mert vár rám,egy több órás beszélgetés,hanem mert muszáj.mert nem tehetek mást.
úgy irigylem azokat,akik úgy kelnek fel reggel, hogy : még egy reggel.hamarosan boldog leszek.
el sem tudom képzelni milyen lehet,mikor örömteli mosollyal várakozok. mikor nem két esélyes, hogy most jó-e vagy rossz lesz. hanem egyszerűen a zsigereimben érzem,hogy jó vár.és a végén be is bizonyosodik,hogy tényleg.erre vágynék leginkább.
hogy ne azért menjek előbb lefeküdni,mert unatkozok,ne azért olvassak mert unatkozok,hanem azért,hogy másban is örömöm lelhessem,nem csak egy bizonyos személyben.
abban az emberben,aki miatt felkelek,mosolyogva fekszem,reménykedek,várok,és akiről álmodozom. olyan életről,amiben mindketten benne vagyunk,és imádjuk egymást.
erre vágyom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése