egyszer.

Sosem vallottam be neki. Eltemettem magamban,a legaljára,ahonnan bár néhányszor feltört,de napvilágot sosem láthatott. Könnyeket fakasztott belőlem,fájdalmat szított a szívemben,harca késztetett.
Féltem tőle. Épp ezért temettem a legelrejtettebb részembe.
Most pedig,ott is marad.Sosem lesz kimondva. Sosem tudja meg senki.
Az évek elteltével,egyszer csak megszűnik létezni,vagy legalábbis olyan mélyre kerül,ahonnan az ég világon senki nem szedheti elő. De ebben a pillanatban,lassanként előtör,folydogál,fojtogat,és szétszed.
Egyszer vége lesz. Egyszer.