Az a baj, hogy boldog vagyok.Végtelenül az.Mégis hiányoznak a napok mikor megkellett keresnem magam,mikor félreálltam mások elől,mikor menekültem a sorsomtól. Minden percem megvan számlálva, minden mosolyt elraktározok,és minden könnycseppet elfeledek. Sosem éreztem még ilyet. Vágytam rá,és megkaptam, kapaszkodhatok abba, amiért imádkoztam eddig. Mégsem kapaszkodok,egyszerűen csak lebegek rajta,a gondolataimon. Minden álmom az volt,hogy valaki rakjon össze,ha szétesek. De hiába áll mellettem valaki,aki támogat, magamat kell megmentenem. Saját magam mellé kell állnom,csak én védhetem meg magam.
Ez nem boldogság.
Nem szenvedély.
Egyszerűen csak a biztonság. A bizalom. A kötődés.
És a vágyakozás,a változás felé.Újra és újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése